avagy miért nyújts mindig többet, jobbat, gyorsabban
SILÁNY: ROSSZ MINŐSÉGŰ
A minőség azt jelenti, hogy akkor is jól csináljuk a dolgokat, amikor senki sem figyel.“
Henry Ford
Olvasási idő: 7 perc
A minap bementem egy Espresso House-ba, és vagyonokért vettem egy szelet ribizlis sütit és egy citromos vizet.
A kiszolgáló lány unottan és lassan tette a dolgát, én pedig alig vártam hogy délutáni cukorhiányomat pótolhassam.
Megkaptam a ribizlis sütit, beleharaptam és száraz és kemény volt mint a járdaszegély.
Az első gondolatom az volt, hogy soha többet nem jövök ide!
Aztán másnap, miközben csináltunk egy adást arról, hogy külföldön milyen kudarc lehetőségek vannak amiket érdemes ismerni, feljött a silány minőségű munkavégzés, az átlagos minőségű termékek, szolgáltatások és a munka minősége amit kiadunk a kezünkből mint a kudarc egyik oka külföldön.
És ahogy elgondolkodtam ezen, rájöttem hogy én amikor vásárolok, szórakozni megyek valahova, nyaralni, vagy csak moziba akkor a kiváló minőséget akarom! A legjobbat! Nem az átlagosat, és semmiképp sem a silány verziót!
- Ki szeret beülni egy átlagos filmre?
- Ki akar egy romantikus estét eltölteni egy átlagos vacsora mellett egy még átlagosabb étteremben, ahol a pincér a legátlagosabb kiszolgálást nyújtja?
- Ki akar felülni egy olyan repülőre amit úgy raktak össze hogy átlagosak a minőségi sztenderdek vagy az alkalmazottak egy jó erős átlagos hozzáállással viszonyulnak a munkájukhoz?
- ki akar olyan orvoshoz menni műtétre aki átlagos tudással és hozzáállással dolgozik?
- Ki vinné olyan oviba a gyerekét ahol silány “nevelésben” részesítik?
Amikor reggel bemész a pékségbe, friss ropogós és finom péksütit akarsz, aranybarnára sült illatozó ropogós kenyeret és mennyei illatot árasztó habos kakaót vagy olyan lattét amire ránézel és szerelmes leszel belé!
Ha ezt kapod, akkor örökké ott fogsz vásárolni, posztolod a social médián és beszélsz róla, mi több jó szívvel ajánlod a barátaidnak.
Akkor könyörgöm! Miért olyan ritka az ilyen???
Miért nem ez a “sztenderd”? Miért nem ez a természetes mindenhol?
Mindannyian dolgozunk. Sokan látástól vakulásig. De sok esetben a munka nem a szenvedélyünk, gyakran nem is szeretjük amit csinálunk, de csináljuk mert kell a pénz, jól fizet vagy per pillanat nincs jobb!
És emiatt félszívvel végezzük amit csinálunk, elsietjük, pont csak annyit adunk amennyi pont elég ahhoz, hogy ” a munka el legyen végezve”. Ezt hívják úgy a mai modern világban, hogy elfogadható minimum.
Előfordult már veled, hogy igazán büszke voltál a munkádra? Hogy a nap végén egyenes háttal, mosolyogva, jó érzésekkel telve mentél haza?
Velem igen! DE ez akkor volt amikor szerettem a munkámat, illetve volt még egy ritka eset: Amikor eldöntöttem, hogy most nagyon profi “melót” végzek és így is tettem annak ellenére hogy nem szeretem amit épp csinálok, alaposabbnak kell lennem, több időt igényel, több erőfeszítést igényel és valószínűleg több probléma és bonyodalom is felmerül majd mert hát “olyan útra hajtok be ahol ritkán járok”!
Ezért nem is vittem ezt “túlzásba”!
De mélyen belül sosem éreztem jól magam ezzel, mindig panaszkodtam a munkám miatt és állandóan kiutat kerestem, félvállról vettem és tehernek tekintettem a mindennapokban.
Egy szükséges rossznak.
Ez persze rányomta a bélyegét a hangulatomra, nem tudtam “felszabadult” lenni és állandóan “nyomott” valami, olyan tompa és robotikus voltam, sehol semmi elevenség, játékosság, jókedv. Mondhatná az ember, hogy ez korral jár, de ez nem igaz!
MIÉRT NE LEHETNE VALAKI 45-50-55 évesen is vidám és jókedvű, akár munkavégzés közben is?
Az ideális persze az, amikor szereted amit csinálsz, amikor a szenvedélyednek élsz, de még ott sem kerülheted ki azokat a feladatokat amiket nem szeretsz csinálni.
És ha nem csinálod jól, akkor az előbb-utóbb úgy tűnik visszaüt. Nem feltétlenül úgy, hogy elveszíted a munkádat, de még az is előfordulhat.
De mindenképpen úgy, hogy minden alkalommal csak egy picit rosszabbul érzed magad. Csak egy picit, talán észre sem veszed, talán nem is tulajdonítasz neki jelentőséget.
De attól még történik a dolog.
Ez pedig hova is vezet hosszútávon? Mi lesz a hatása öt vagy tíz év távlatából?
- Fásulttá válsz
- A munkakedved totálisan semmivé foszlik
- Főleg csak a problémákat fogod látni a munkában
- Nagyon leromlik a morálod
- Eltűnik minden ambíciód
- Beleragadsz a jelenlegi munkádba és pozíciódba
- Hazaviszed ezt az egész “csomagot” és megosztod a családoddal is akarva akaratlanul
- Az, hogy előrébb juss? Ugyan már! Csak egy nevetséges ötletté válik a fejedben, egy Mission Impossible.
Látod már? Látod már, hogy hova vezet az, hogyha nem RAGASZKODUNK a jól végzett munkához, ha engedünk a csábításnak és a “levágjuk” a kanyarokat és a könnyebb utat választjuk?
Most, amikor ezeket a sorokat írom, arcon csapnak azok a -fogalmazzunk így – képek amiket látok magam előtt hogy én mikor és hogyan engedtem ennek és ejtettem magam “csapdába”.
Mi tehát a megoldás erre?
Hát, azt hiszem az első kézenfekvő megoldásnak az tűnik, ha megkérdezzük magunktól (vagy a főnökünktől vagy a kompetens kollegáktól, ) hogy hogyan is kell úgy csinálni a feladatokat hogy az nagyon jó legyen, hogy egy olyan értéket adjunk ki nap végén a kezeink közül amire mások is de főként mi azt mondanánk, hogy: EZ IGEN! EZ ELISMERÉSRE MÉLTÓ!
Mindezeken felül pedig ezentúl észrevesszük amikor “elkap a késztetés” a középszerű és átlagos munkavégzésre és azonnal bezárjuk az ajtót előtte!
( a munkaadók pedig hangsúlyt kell fektessenek az olyan típusú betanításra, képzésre ahol a fókuszban a gyakorlati tevékenységek állnak és két szemmel megfigyelhető és egyértelmű, hogy mit kell nyújtani, mit várnak el a kollégáktól)
Elő fognak léptetni emiatt? Nem hinném, de egy nap talán még az is előfordulhat. Viszont mindenképpen egy értékes, jó munkaerő leszel akire lehet számítani és akiben meg lehet bízni. Ha ez számít egy kicsit is neked, akkor máris megérte jól végezni a munkádat.
Azt hiszem ezek az első lépések ahhoz, hogy kigyógyuljunk egyesével – már akit érint ez – a középszerű dolgok nyújtásából és elfogadásából és elinduljunk egy olyan úton ami a munkában több megelégedést, örömöt és büszkeséget nyújt nem pedig kiégést, szürke és kedvetlen munkanapokat és egy reménytelen, ambíció nélküli jövőt!
Én biztos hogy ezt fogom tenni és azon fogok dolgozni hogy a lehető legjobb dolgokat adjam ki a kezeim közül.
UTÓIRAT: Már két napja megírtam a cikket és “tesztelem” hogy mennyire tudom betartani a cikkben leírtakat mert vannak olyan munkáim ahol eddig nem foglalkoztam azzal hogy igazán jó minőséget produkáljak. Hát nem könnyű, bevallom!
Első nagy “ellenség” a rutin, a megszokás! Most új rutint kell bevezetnem, új munkaszokásokat hogy tényleg jó minőségű szolgáltatást nyújtsak úgy, hogy senki sem látja.
GRATULÁLOK! Végigolvastad a cikket! Máris azon kevesek közé tartozol akik képesek befejezni valamit!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a cikket!
